Sorrendben
a tizennegyedik bűnügyi regényét adatta ki Agatha Christie 1934-ben, ám
az előzőektől eltérően ezúttal egyetlen helyszínre koncentrált: a
világhírű Orient expresszre. Az elegáns utazók első számú kedvence volt
már akkor is a vonat, mely Európát átszelte, s melyen az írónő is
többször utazott.
A regényben kedvelt belga nyomozója, Hercule Poirot is ezen a járművön tart hazafelé, mikor a szomszéd fülkében gyilkosság történik. Tizenkét késszúrással végeznek a tehetős Mr.Ratchettel. Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…
A regényben kedvelt belga nyomozója, Hercule Poirot is ezen a járművön tart hazafelé, mikor a szomszéd fülkében gyilkosság történik. Tizenkét késszúrással végeznek a tehetős Mr.Ratchettel. Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…
Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették.
A
regény természetesen azonnal a krimirajongók kedvencévé vált, de a
megfilmesítésre pontosan negyven évet kellett várni. Az akkor már ismert
rendező, Sidney Lumet, és Paul Dehn forgatókönyvíró vette kézbe a
munkálatokat, s bár nem volt könnyű dolga, a végeredménnyel még maga
Agatha Christie is elégedett volt.
Hercule
Poirot szerepének eljátszására előbb Alec Guinness, majd Paul Scofield
neve merült fel, és csak harmadikként került szóba Albert Finney. Az
akkor mindössze harmincnyolc éves Finney jóval öregebbre maszkírozása
órákat vett
igénybe, és a színész esti színházi fellépései miatt előfordult, hogy
reggel elaludt a sminkelés közben.
Dragomiroff
hercegnő szerepére Lumet először Ingrid Bergmant ajánlotta, de a
producerek elutasították a javaslatot, ezért a szerepet Wendy Hiller
kapta. Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a
svéd misszionáriusnő figuráját választotta, noha annak lényegesen
kevesebb volt a szövege. A színésznő tökéletesen beszélt angolul, a
szerep
kedvéért azonban svéd akcentussal mondta a szövegét. Ebben a filmben
nyújtott alakításáért Oscar-díjat is kapott!
Lauren
Bacall-t nem volt könnyű meggyőzni, hiszen nyolc éven át egyetlen
ajánlatot sem fogadott el, ám kikor megtudta, hogy kikkel játszana
együtt a filmben, végül igent mondott.
A
szereposztás igazán impozáns lett, Albert Finney, Lauren Bacall és
Ingrid Bergman mellett olyan színész-óriások láthatók a filmben, mint
Vanessa Redgrave, John Gielgud, Richard Widmark, Sean Connery, Michael
York, Jaqueline Bisset, Anthony Perkins, Jean-Pierre Cassell, Wendy
Hiller, Martin Balsam és Rachel Roberts.
Ingrid Bergman és Albert Finney |
A
forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak, s a szűk hely
erősen megnehezítette a munkát. Azt a jelenetet, amelyben Poirot
megoldja a rejtélyt, többféle
kameraállásból vették fel, de egyszerre csupán
egyetlen kamerát tudtak használni. A behavazott táj megjelenítéséhez
stúdiót használtak. A jelmeztervező, Tony Walton hosszas kutatómunkája
előzte meg, hogy végül csapata elkészítethesse a fantasztikus
kosztümöket. A jelmezekből többször készült kiállítás is világszerte.
A
film zeneszerzője, Richard Rodney Bennett BAFTA-díjat kapott
munkájáért, de Oscar, és Grammy-díjra is jelölték ezért a produkcióért. A
főcímzenéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.
Hat Oscar, és kilenc BAFAT-díjra jelölték a filmet, melyet Magyarországon csak 1977-ben mutattak be.
Az
eredeti magyar szinkronban olyan kiváló színészek kölcsönözték
hangjukat szereplőknek, mint Csákányi László, Ruttkai Éva, Garas Dezső,
Benkő Gyula, Páger Antal, Szemes Mari, Inke László, Pártos Erzsi vagy
Békés Rita.
A Gyilkosság az
Orient expresszen című regény nálunk először A behavazott express címmel
jelent meg 1935-ben. A műből még két filmes feldolgozás készült:
2011-ben Alfred Molina alakította Poirot-t, 2010-ben pedig David Suchet
főszereplésével láthattuk a TV filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése